Zuhanok

Kószálva kihalt tájakon,
remegő, megfáradt lábakon
reménytelen ballagok.

Nézem sóvárgó szemekkel,
tapogatom piszkos kezekkel,
víz után kutatok.

Hallom, hogy a távolban
valahol forrás csobban,
ész nélkül rohanok.

Kisvártatva elérem,
tovaröppen reményem,
sötétségbe zuhanok.

Sikoltok, üvöltök, levegőt se kapok.
Hol hagytatok engem suhogó szárnyú angyalok?
Sötétség körülöttem, sötétség lelkemben.
Így térek magamhoz egy mélységes veremben.

Szóra nyitom ajkam, kiáltani nem tudok.
Feltápászkodom, s lábak nélkül futok.
Futok, szaladok, míg falat nem tapintok,
Valami mozdul, dübörög, s én megint csak zuhanok.

Zuhanok, zuhanok, talán földet sem érek.
Villanő képek között rettegve élek.
Lábam talajt nem talál, kezem hátrakötve,
Egyszer megígértem: "Szeretni foglak mindörökre."