Vihar

Mennydörgés az eget rengető,

Gomolygó, vad, dühös felhő.

Kavargó indulat,

Erőszakos szellő,

A vihart tomboltató istenség eljő,

Nem marad szárazon se rét se erdő,

Felfordul a világ, zuhog majd az eső.

Gátakat rengető, robajló áradás,

Sivataggá aszályuló végzetes száradás,

Felszentelt hevesség,

Haszontalan fáradás,

Népet romba döntő éhség és lázadás,

Ellent le nem verő reményvesztett támadás,

Sóhajtva kiáltott hang nélküli átkozás.

Eljő a végzet, sötét fejű lován,

Leszáll közénk ítéletet hordván,
Sikoltanak asszonyon

Szétzilált hordán,

Festék kopik harcosnak orrán,
Nem kel már fel többé soha senki korán,

Mert vége a létnek e vészjósló órán.