Új valóságom

Enyém lettél, így akartad,

Senki másnak el nem adlak.

S bár szemét legelteti rajtad a világ,

Örökké enyém minden porcikád.

Önmagad választottad börtönöd, a szívem.

Ajkaid suttogták, szeretsz majd híven.

Kezeid becézték borzongó bőrömet,

Szavaid lelkemre hoztak sok örömet.

Öleltél lágyan, édes karolással,

Egymáshoz bújtunk mézes álmodással.

Kitártad haldokló lelkemnek szívedet,

Szürke szívem vászonára festettél új színeket.

Önmagam választottam szabadságom, a lelked.

Megtaláltam elvesztett darabomat benned.

Mellkasod a párna, min fáradt fejem nyugszik,

Erős kezedből kezem soha ki nem csúszik.

Tündérmese sorsom, hogy Téged hozzám sodort,

Kifakult szívem, aztán beléd botolt.

S Te színezted újjá porladó énemet,

Te teszed boldoggá most is az életet.

Te vagy a mindenem, hát mindent megteszek,

Hogy mindig és örökké lássam két szemed.

Te lettél életem ragyogó csillaga,

S Te lettél életem legújabb hajnala.