Tavasz

Ragyog a Nap fenn az égen.
Ragyog az ég gyönyörű kéken.
Körülöttem minden csodásan ragyog,
Míg én apró és szürke vagyok.

Zöldell a fű kinn a réten.
Bárányfelhők úsznak az égen.
Körülöttem minden oly nyugodt,
A mozdulatlanságban csak én mozdulok.

Röppen a madár a fa ágáról.
Dalolja énekét a viruló világról.
Körülöttem minden oly hangosan zsong,
Csak szívem az, mi üresen kong.

Ragyog a Nap fenn az égen.
Ragyog az ég gyönyörű kéken.
Pörgök, forgok és szédülök,
Óvatosan a fűbe ülök.

Zöldell a fű kinn a réten.
Bárányfelhők úsznak az égen.
A puha pázsiton hanyatt dőlve,
Lehunyom szemeim egy kis időre.

Röppen a madár a fa ágáról.
Dalolja énekét a viruló világról.
Nagyot sóhajtva elképzelem,
Hogy Te is itt fekszel énvelem...