Papírmadár

Nem repül, nem énekel soha többé tovább,
Nincsen tolla, nincsen lába, hisz csak egy papírmadár.
Egy aprócska kéz adott neki életet,
S hálás volt a gyermeknek, amiért élhetett.
Tegnap még ott díszelgett az asztalon,
Ma felszegelve láttam a falon.
A nyitott ablakon besuhanó szellő
Suttogva mesélte: az ő röpte is eljő.
Szaladt a kisfiú, leszedte a falról,
Kivitte az udvarra, macska belekarmolt.
A kisfiú pityergett, nem játszhat vele már,
Hisz csak egy szakadt szárnyú papírmadár.
A macska is otthagyta,
Jött a szél, s felkapta.
Röpteti, emeli, fel-fel a magasba,
Gyengéden, szakadt szárnyát megragadja.
Eső jött, csepergő, hangos zivatar,
Idilli repülést zordul megzavart.
A víz áztatta a madárka testét, szertefoszlott hát,
Hisz soha nem volt több, csak egy papírmadár...