Pálcika emberek

Rohanó pálcika emberek.

Hova sietnek?

Miért sietnek?

Miért nem állnak?

Pörög a papír.

Toll sercegett.

Pörög a papír, és a pálcika emberek rohannak.

Dolguk van.

Rettentően fontos, halaszthatatlan dolguk van, mert hát rohannak. Nem érnek rá egy percre sem, mert dolguk van.

Mi dolguk van?

Kik ők és mit csinálnak? Hová sietnek? Miért pörög a papír? S ha nem pörög a papír, miért nem pörög?

Futnak a papíron rohannak egymás után. De ők se tudják mi a dolguk.

De nekik halaszthatatlan dolguk van! Nagyon fontos és halasztást nem tűrő, sürgős dolguk van. Csak még nem tudják ők sem.

Futnak egymás után.

Rohannak a pálcika emberek.

A kéz sem tudja mi dolguk, mely pörgeti a papírt.

Ha nem pörög a papír, miért nem pörög?

A kéz ami pörgeti a papírt nem tudja mit akart a kéz, ami a pálcika embereket rajzolta. S a rajzoló sem tudhatta miért sietnek a pálcika emberek.

De sietnek. Szaladnak. Rohannak. Egymást kergetik, újra meg újra.

Egyik sem tudja, hogy lassabban kell pörgetni a papírt.

Mert a pálcika emberek nem rohannak.

Sétálnak.

Körül néznek.

Figyelnek.

Nyugodtak.

Nincsen dolguk.

De a papír őrülten pörög.

És a pálcika emberek rohannak. Aztán lassan szakad a papír. Elmosódnak a pálcika emberek.

Rohantak.

Nem pihentek.

Mert a kéz ami pörgeti a papírt nyughatatlan.

S ha nem pörög a papír, miért nem pörög?

Miért nem lázadnak a pálcika emberek a szabadságukért?

Miért hagyják, hogy más irányítsa őket?

Miért rohannak, ha sétálhatnának is?

Miért nincs saját akaratuk?

Nem tudják. S így csak egyre pörög a papír és ők rohannak, mert rettentően fontos, halaszthatatlanul égetően fontos dolguk van!

Nem állhatnak meg egy percre sem.

Mert a papírt pörgető kéz nyughatatlan. Nem fárad el.