Örökké szerelem
Újabb közös versem Nikivel. A második és a negyedik versszakot írta Ő, a másik kettőt pedig jómagam.
Hová tart a jövőm? Merre van a múltam?
Miért van jelenem, ha eddig elbújtam?
Életem végén, ősz hajjal, Kedvesem,
Nem szeretnék semmit, csak elmúlni csendesen.
Ha jő majd az angyal, ki felvisz a mennybe,
Ott légy mellettem, kezed tedd kezembe.
S ha mégsem felfelé indulok, s lent leszek a mélyben,
A pokol kapujában álljunk kéz a kézben.
Légy mellettem mindig, gyámolítsd a lelkem,
Szeresd a szívem akkor is, ha megöregszik testem.
Ha szeretetté enyhül szemünkben a szerelem,
Ölelj át, s csókolj meg gyengéden, Kedvesem.
A szerelem lángja újra lobogni fog,
Szívünkben egy régi, elveszett dal dobog.
Mindegy hova jutunk halálunk után,
Lelkünk együtt legyen, a szerelemnek útján.
Örökké szerelem
Nincs hozzászólás.