Önzőség

Zsebre teszlek, haza viszlek és kisajátítalak.
Vitrinbe zárlak, hogy csak én csodáljalak.
Elrejtelek a pincémben,
Otthagylak a sötétben,
hogy csak nekem tündökölj.

Keretbe foglalnálak egy festményen.
Aztán hagynám, hogy a tűz emésszen.
Aranyos szobába zárnálak,
Minden éjjel hiába várnálak,
a kulcsot messze dobnám.

Puha selyembe öltöztetnélek.
Ha rózsává válnál megöntöznélek.
Magamhoz láncolnálak,
Sohasem bántanálak,
mert hozzám tartozol...