Öngyilkosság

Elakad lábamon a borotva.
Pengéje mélyen bőrömbe hatolva.
Révetegen nézem, ahogy vérem csordul.
A kádban a víz vörösbe fordul.
Különös azonban, fájdalmat nem érzek,
Pedig most már eléggé intenzíven vérzek.
Apró kicsi kígyó, így csordul a vérem,
Halálos higgadtsággal, nyugalommal nézem.
Kezemből kicsúszik, koppan a penge,
A szemközti üres fallal nézek most szembe.
Közben lábamon a vért elmaszatolom,
Felemelem kezem és megkóstolom.
Érzem meleg, fémes ízét nyelvemen.
Lecsúszik torkomon, még több kell nekem!
Fölveszem hát a borotvát ismét,
S úgy kezdem használni, mint orvosi szikét.
Vágok, szabdalok, már több sebből vérzek,
Fájdalmat azonban nemigazán érzek.
Elkezdek dúdolni túlvilági hangon,
Vörös utat vágok a hófehér combon.
Haladok felfelé, míg nyakamhoz nem érek,
Felkuncogok, hisz már régóta nem félek.
Felfirkantom véremmel a csempére: "Viszlát."
S elvágom nyakamon az artériát...