Nők cseveje

Színes tollú madarak
ajkán ékszer az ének,
Köztük, mint fekete varjú,
nem látszom szépnek.

Egymás tollát dícsérik
magasztalják a másikat,
De rögvest kígyóvá lesznek,
ha nekik mutatod hátadat.

Tekeregnel álnok gonoszsággal
a fák lombjai között.
Nincs is sehol egy madár sem,
csak ezek a dögök.

Szép szavakat sziszegnek
egymás fülébe halkan,
Ami tőlük folyékony méreg,
az a másiknak dallam.

A kecses röptű madarak
mozgása ragacsos siklás,
Cifra palotájuk a valóságban
kopár és sziklás.

Egymást ássák alá,
ölnek, mérgeznek és marnak.
A nagy rafináltságban rá sem jönnek,
hogy ők az igazi varjak.

De én a Varjú
nap, mint nap csak hallgatom.
S titkon remélem,
hogy egyszer meghallják a dalom.

Mert a sok színes madár közül,
akik egymásnak sírgödröt ásnak,
Én vagyok a legszínesebb,
de ők csak varjúnak látnak.

/2015.02.03.  365 napos irodalmi kihívás, 1. nap/