Meghalni féltem

Beszélek hozzád, de te nem figyelsz.
Hiába kérdezlek, te nem felelsz.
Valami elveszett belőled, s én nem értem
Hová lett az, kivel életem éltem?

Sötét verembe hangnélkül zuhanunk.
Elszállt fölöttünk negédes nyarunk.
A halovány fény kihúnyt most végleg.
Lángban égő szíved lett végül a véged.

A sötétségbe kiáltom felfénylő neved.
Nem merek rá gondolni, hogy mi lett veled.
Kihűlt helyed emléke halványul.
A rólunk készült kép is már sárgul.

Kétségbeesetten, mindenhol kereslek.
Sírva üvöltöm: "Még mindig szeretlek!"
Késsel a kezemben ülök a sötétben.
Zokogok, sírok, mert meghalni féltem...