Ledőlt a falad

Ledőlt a falad,
romlott a falat,
kavics, mint kacat,
eső, mi szakad,
gyermek, ki szalad,
kor, ami halad,
átvágják nyakad,
halálod marad.

Bűn lenne nézni,
mindent elérnil,
elbújva félni,
rettegve élni,
jobbat remélni,
élelmet kérni,
senki sem védi,
eltipeg néni.

Marad hadisarc,
megvallott kudarc,
elhallgatott harc,
meggyötört az arc,
felsőbbséges dac,
"Mondd, hova szaladsz?
Úgy is rab maradsz,
mindegy mennyit adsz."

Szabaddá válna,
eltűnne mára,
próbálva hátha,
sebes a háta,
vérzik a lába,
kiszáradt szája,
meredten áll ma,
eltűnt az álma.

Sötét fellegek,
árvult gyermekek,
torzult szellemek,
bármit megtehet,
tétlen lebegek,
várok meleget,
út, ami meredek,
ostoba emberek.

Nagy sas karma,
belétek marna,
ha elnéztek arra,
vadásztok vadra,
szarvasnak szarva,
elsuhan balra,
bundája barna,
ne menj most arra!

Elsorvadsz megint,
ördög rád tekint,
érezd meg a kínt,
öregek szerint,
jobb az élet kint,
a többi csak legyint,
míg jóbarát int,
te sorvadsz megint.

Részeddé válva,
éget a hála,
pihenj le mára,
virágnak szára,
kecske lerágja,
arcodhoz vágja,
senki se lássa,
hogy borulsz imára.

Vak ember is lát,
fellegeken át,
esetlen kiált,
keresve hibát,
megrogyott a hát,
lelke égbe szállt,
bor, mi vízzé vált,
cserepes a szád.

Ledőlt a falad,
most nézd meg magad!
Lelked csak kacat,
a kor az még halad,
nem hallod szavad,
ideged szakad,
idegen szavak,
mind elhullanak.