Lassan, csendben, szépen

Az ablak előtt lágyan ring a félhomály,
Hold fénye cirógatja a zord szobát.
Szárnyalni akarok az éjszakai égen,
Lassan, csendben, szépen.
Csak egy kis időre elszakadni a valóságtól,
Bízni, hogy nem lesz többé, aki a szívembe gázol.
Az éj leple alatt szárnyalni az égen,
Lassan, csendben, szépen.
Kéne a megszokott nappaloknak élni,
Idegenek elől elbújni és félni.
Csak repülni, ringani fent a magas égen,
Lassan, csendben, szépen.
Ne zavarjon szabály odafent sohasem,
Mosódjon el a Világ zölden odalenn.
Szállni szeretnék, szállni az égen!
Lassan, csendben, szépen.
Meg kéne csókolni minden pajkos felleget,
Meglovagolni a rakoncátlan szeleket.
Hiszen annyi csoda rejlik fent az égen!
Lassan, csendben, szépen.
Korok múlását őrzik bús csillagok,
Elrugaszkodva mindent itt hagyok.
Kitárom karjaim, repülök az égen.
Lassan, csendben, szépen.
A mélybe tekintve olyan a világ,
Mint vászonra hintett színes pacák.
Hát ilyen volna vitorlázni az égen?
Lassan, csendben, szépen.
Őrangyala lennék azoknak, kiket szeretek,
Óvnám őket, hisz mást úgy sem tehetek.
Felhő szélén ücsörögni a nagy, tágas égen,
Lenevetni rájuk lassan, csendben, szépen...