Lángol a világ

Lángol a világ, pezsegve forr,
falakról csorog vérvörös bor.
Tűz nyaldossa a macskakövet,
kikerülve egy síró gyermeket.

Mindene odalett, porrá lett világa,
csak ül és sirdogál, minden hiába.
Nem érti hogy lehet, miként történt,
hogy életét pillanatok alatt darabokra törték.

Fojtó füst kúszik, átölelve Őt,
keresi az anyját, de nem leli a nőt.
Sírdogál, kiáltoz, de senki sem hallja,
nem érti még mindig, hová lett az anyja.

Lángol a világ, az ég a földre omol,
fekete és vörös, minden oly' komor.
Pokol tüze tombol a házak között,
sátáni lángja magasra szökött.

Lángol a világ, már messzire tetszik,
nyaldosó lángok közt egy árva gyermek fekszik.
Hátrahagyták Őt, átléptek rajta,
pedig a gyermek csak az anyját akarta...