Kulturált diákok

2016.01.27 17:46

    A mai nap reggelén munkába menet egy igazán érdekes élménybeszámolónak voltam fültanúja. Egy fiú és egy lány baktatott mögöttem és én akaratlanul is hallottam a beszélgetésüket. A lány félig lelkesen, félig felháborodva mesélte a következőket (nyilván teljesen szó szerint nem tudom idézni):

„…és az apám nekiállt kiabálni velem, hogy hogyan buktam meg helyesírásból! De én megmondtam neki, hogy a helyesírásommal nincsen semmi gond, nem abból buktam meg. És akkor kérdezte, hogy akkor mégis miből. Mondtam neki, hogy mondatelemzésből…”

    Ezen a ponton kezdtem aggódni a lány helyesírásával kapcsolatban is. Az egy dolog, hogy valaki megbukik egy tantárgyból. De akkor legalább ne legyen rá büszke, ne dicsekedjen vele. Ha én rosszul álltam valamiből, fülem-farkam behúztam, és mélységesen szégyelltem magam; igyekeztem kijavítani a jegyeimet, hogy ne bukjak meg semmiképp. Matematikából kerültem ilyen helyzetbe egyszer, de vért izzadva is, elkerültem a bukást. Nekem soha nem volt jó eszem a matekhoz, ebből a tárgyból mindig nagyon buta voltam és teljesen mindegy, hogy hány órát gyakoroltam egy-egy anyagot, hármasnál jobb jegyem szinte soha nem volt.

    De az, hogy az anyanyelvéből bukjon meg egy diák, az szerintem több mint elkeserítő. Ugyan nem várhatjuk el, hogy egy doktori esszét elemezzenek szemantikailag a diákok, de azt mindenkinek kötelező lenne tudnia, hogy mikor egybe írni a szavakat, hogy melyik szót írunk LY-vel és melyiket J-vel, hogy milyen esetekben használunk vesszőt, és azt hova tesszük. Kötelező lenne tudnia megkülönböztetni az egyszerű és az összetett mondatokat, az alá-, fölé-, és mellérendelt mondatokat. Meg kéne találnia legalább az alanyt meg az állítmányt. 

    Én nem vagyok nyelvtan náci, az én helyesírásom sem hibátlan. De sokszor a falat kaparom, ha látom egy-két ismerősöm bejegyzését az ArcKönyvön. A rövidítések elborzasztnak. Ha nincs időd kiírni a szavakat a teljes hosszukban, akkor inkább ne is írj semmit. Egyáltalán nem menő a „vok”, a „h”, a „sztem” és társaik, ezzel te magad nem fogsz királynak tűnni, csak mások fognak messzemenő következtetéseket levonni intelligenciád és szókincsed hiányosságáról.

Én is írhatnék cikkeket ilyen hangon, de akkor csak azt vonnátok le az egészből, hogy „büdösparaszt”. Igen is fontosnak tartom anyanyelvünk helyes művelését és tanulását. Ha más nyelveken nem is akarunk megtanulni, akkor legalább vegyük a fáradtságot arra, hogy a sajátunkat tudjuk.

    Ettől függetlenül az Oktatásügy úgy gondolja, hogy szarjunk bele az egészbe. A kifejezésért elnézést kérek. Olyan pletykákat hallottam, hogy 2017-től (vagy már idén is?) az Érettségi dolgozatokba már nem fog beleszámítani a helyesírás. Bizony. Amikor én érettségiztem – nem is olyan régen, cirka négy éve – azokat a dolgozatokat nemes egyszerűséggel áthúzták, amik olvashatatlanok voltak, és bizony az én jegyemet is a helyesírásom rontotta le. De jönnek a szellemileg analfabéta, újgenerációs modern tinik, és varázsütésre hirtelen már nem is fontos a helyesírás. Igen, felhergeltem magam, mert egyre degradáltabb lesz a társadalmunk. Műveletlen, ostoba emberek fognak pár év múlva a nyakunkra özönleni, mert „Ha a gyerek hülye hozzá, hogy megtanulja, akkor ne tegyük kötelezővé az érettségin sem.”

    Tényleg ez lenne a megfelelő megoldás? Tényleg nem akarunk művelt és okos fiatalokat magunk közé engedni, akik talán még növelnék is az ország tendenciáját? Tényleg vissza kell butulnunk a sötét középkorig, hogy elkezdődhessen a sötét modernkor?

    Én megértem, hogy szükségünk van a népesség növekedésére, de tényleg az kell, hogy minden lány nekiálljon beterhesedni és szülni nyolc gyereket, hogy utána családi pótlékon éljen? Na és minden fiú menjen közmunkásnak, vagy betanított munkásnak a futószalag mellé? Mert nem lesz annyi esze ahhoz, hogy felelősségteljes felnőtté váljon. Mert sem az iskolától, sem a szüleitől nem kapja meg azt a fajta érzelmi és értelmi támogatást, amire szüksége lenne. Nem azt mondom, hogy minden szülő rossz szülő, de az oktatási rendszerrel igen is nagy a baj.

Sértődéseket megelőzendő: a fentebb írt gondolataim nem irányultak semmilyen etnikum felé, mert a fehér bőrű, magyar, szőke csinibaba is képes   tinédzserként gyereket szülni.

    Remélem, nem csak én botránkozom meg ezen az egészen és tekintek szánakozva az újgenerációs gyerekekre.

    Mert persze, aki tanulni akar, az úgy is tanulni fog! De a maradék 80%?

 

    Nagyon eltértünk a kezdeti témától. De úgy gondolom, hogy ezek fontos problémák és igen is beszélni kell erről is!

 

    A konklúziókat rátok bízom. Írjátok meg a véleményeteket ezzel kapcsolatban, és beszélgessünk a problémáról.

 

U.i.: A kommentdobozokat frissítettem, mostantól nem Facebook függő, így bátran írhattok kommentet tetszikelés nélkül is. Arra kérlek benneteket, hogy ne tereljétek a politizálás irányába a kommenteket. A HalottMadarak politikailag passzív és semleges oldal, ami NEM akar belefolyni a nagyemberek dolgaiba.

 
________________________________________________

Kiegészítés!

Egy nagyon kedves, régi barátom rávilágított arra, hogy ezzel a bejegyzéssel mindenkit - saját nyelvezetemre lefordítva és nem az ő szavaival élve - analfabéta, ostoba egysejtűnek tituláltam, aki még épp iskolába jár.

Sajnos egyáltalán nem ez volt a célom, és úgy érzem, nektek is el kell mondanom, amit neki leírtam nemrégen. De először bemásolnám az ő gondolatait, hogy megértsétek az enyémeket.

 

"A helyesírásom mindig hibátlan volt, viszont halvány lila gőzöm sincs a mondatelemzesről. Állitasod alapján akkor én most ostoba vagyok? (A leírásodban található leányzónak sem a helyesírásával volt gond, mégis oda kanyarodtál vissza. ) Itt nem biztos, hogy a diákokkal van a gond, sokkal inkább magával az oktatási rendszerrel. Tanuljon ilyen szinten nyelvtant az, aki nyelvész akar lenni . Sokkal inkább azt kellene tanítani, hogy hogyan fejezzék ki magukat a diákok. Mert hiába tudja, hogy mik a mondat részei, le is tudja írni szépen, viszont fogalmuk sincs, hogy hogyan kell úgy fogalmazni, hogy ne tűnjenek ostobának és ügyeljenek is a címzett érzéseire. Valamint, rákanyarodva az irodalomra egy hangyányit, értelmes, kortárs művészetet kellene becsempészni a tanagyagba, ami a jelenlegi világnézethez és gondolkodásmódhoz közelebb áll, mint mondjuk egy többszáz éves mű. Jut eszembe, nem biztos,hogy hülyébbek az emberek, mint régebben, csak eddig az ragadott tollat, aki biztosra tudta a dolgát, a jelenkorban pedig az összes sötét paraszt telebőgheti az internetet a bölcsességeivel. Valószínűleg ezért tűnik olyan elkeserítőnek a helyzet."

 

Remek gondolatokat vetett fel, és megvilágította a dolgokat más szemszögből is. Küldtem neki egy videót, amit [itt] ti is megtekinthettek. Angol tudással rendelkezők előnyben, de akinek nem megy a nyelv elolvashatja a szöveget [itt] az én silány fordításomban. A videó és a barátom  véleménye kapcsán írtam a következőket:

 

"Én sem arra akartam kilyukadni, hogy mindenki ostoba és analfabéta. Bár lehet, hogy ez jött le az egészből. Én ténylegesen csak azt sajnálom, hogy -ahogy leíram korábban- a mostani generáció, akik iskolába járnak (bármilyen iskolába) nem kapják meg azt a fajta érzelmi és értelmi támogatást, amire szükségük lenne. Nekünk a sulival talán még mázlink is volt, de a legtöbb iskolában csak a tesztekre és a dolgozatokra készítenek fel. És kikerülsz a nagy világba és azt sem tudod, hogy a dolgok 90%-át eszik-e vagy isszák. Mert a suliban nem ezt tanultuk. Pont nem ezt, amire viszont égető szükségünk lett volna. És igazából ez a legelkeserítőbb. Az iskolák csak jól felügyelt burkok, amikben a gyerekre szemellenzőt tehetnek és részint olyan dolgokkal traktálják, amik később szinte egyáltalán nem is játszanak majd szerepet az életében. De a törvényeinkre, a jogainkra, a legfontosabb, legalapvetőbb dolgokra nem tanítanak meg. Sose tanultuk, hogyan írjunk meg egy önéletrajzot (maximum csak angolból vagy németből, de kösz ezzel nem vagyunk kisegítve), nem mondták el hogyan viselkedjünk egy állásinterjún. Nem mondták el mik azok a számlák és hogyan fizessük be őket. És ezért van olyan sok, iskolából frissen kikerült fiatal, aki csak áll és meg van rémülve, mert egyáltalán nem ilyen életre számított.

Igazából nagyon köszönöm, hogy írtál, mert ez egy fontos téma és erről igen is beszélni kell. Nem csak és kizárólag egyetlen szemszögből kell nézni a dolgokat."

 

Ezért is írtam korábban, hogy beszéljünk róla! Írjátok le a véleményeteket Ti is!

Kulturált diákok

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása