Kerek a világ II.

Voltunk barátok, sokat énekeltünk,

De mostanra idegenek lettünk.

Tegnap úgy fájt, ma már sírok,

És holnap mindent leírok.

Megszakadt a szív, ismerős sorok,

Kerek a világ és szürkén forog.

Voltunk testvérek, sokat nevettünk,

Ha egyikünk sírt, szorosan öleltünk.

Tegnap nekem is fájt, ma én is sírok,

Ha felszáradnak könnyeim mindent leírok.

Aranyló és barna hosszú hajunk lobog.

Kerek a világ, de Nélküled forog.

Bajtársak voltunk, tartottam a hátad,

Foghattam a kezed, ha Te is jónak láttad.

Tegnap még fegyverem volt a toll, ma azzal írok,

Esik az eső, s én az éggel sírok.

Haldoklik a vers, csonkák a sorok.

Kerek-e a világ és vajon forog?

Bátrak voltunk szemben a világgal,

De nem karddal harcoltunk csak virággal.

Tegnap elszáradt a virág, s ma érte sírok,

De megállok egy percre és mindent leírok.

Hiányzó rímek, eltűnt versszakok,

Nem kerek a világ és nem is forog.