Hős király

Közös vers Jádi Nikolett közreműködésével. Az ő versszakait bordóra színeztem!

Merre száll a széllel a hangod?
Honnan jön, s hová tart?
Ugye elvesztetted már a rangod?
Hős király, csak magad vagy.

Egyedül, sereg nélkül,
Mellvérted is a múlté már...
Jövőd is elsötétül,
Egyedül vagy, Te hős király.

Vér folyik a fű alatt, elrohasztva mindent.
Vesztett csatád mezején, mondd mire vársz?
Egykor fényesen suhogott, most mocskos már az inged.
Nem hallod már a harangot, ó, Te hős király.

Asszonyod is elhagyott,
Nincs már harc, mit vívhatnál...
Páncélod is elkopott,
Kardod is tört, Te hős király!

Sötétségben nem szól hang.
Bolondnak tűnsz egymagad, még sincs senki, aki vár.
Add fel végre, itt vége van!
Rég elbuktál, Hős Király...

Palotád a ketreced,
Rabként tart a rabszolgád.
Kinevet a néptömeg,
Téged, az egykor hős királyt.

Mire vársz még untalan?
Miért nem pihensz le végre már?
A régi kor oly' messze van,
Aludj végre, hős király.

Ha lepihentél, tedd le fegyverzeted!
Feledd a harcot, ne csatázz tovább.
Elveszítesz mindent, mi fontos volt neked!
S nem tisztelnek Téged, a hős királyt.