Helyzetjelentés

2016.05.13 20:15

Üdv.

Rég jelentkeztem már. Az egyik oka az, hogy kedvenc történetemen gőzerővel dolgozunk. A másik pedig az, hogy mozgalmas napok vannak mögöttem. De, hogy megértsétek, a legelejéről kell kezdenem a mesélést, ami egszen hétéves koromig nyúlik vissza. Nem, nem szórakozok, tényleg így van.

A lényegre térve:

Nyelvvizsga lázban égek. De ahhoz, hogy megértsétek a helyzetemet, tudnotok kell az egész történetet. Első osztályos korom óta volt lehetőségem angolt tanulni, mert a kitűnő diákoknak erre szakkör szerűen volt lehetősége. Később nem csak óráim voltak, de külön szekköreim is, végül odáig jutottunk, hogy nyáron is heti két alkalommal angolórákra járhattam. A lehető legjobb nyelvi alapot kaptam meg az általános iskolai tanárnőmtől, aki olyan szenvedéllyel viseltetett a tanítás iránt, amit sok-sok tanár megirigyelhetne tőle. A gimnáziumban sem hagyott alább a lelkesedésem a nyelvtanulás iránt és lehetőségem volt két évig egy második választott idegennyelvet is tanulni az angolon kívül. Ez a spanyol volt. A lehetséges nyelvek a német, az orosz, a finn és a spanyol voltak. Én legszívesebben finn nyelven tanultam volna, de erre nem jött elég jelentkező, így átraktak a spanyolra. És eltértem a lényegtől. Szokásomhoz híven. :D

Mivel egy percig sem volt kérdéses, hogy az érettségi során a felsőszintet fogom megcélozni idegennyelvből, így felvettem fakultációnak is a tárgyat. Remek tanárom volt, aki nem csak közvetlen volt és kiváló tanár, de szigorúan megkövetelte azt a bizonyos szintet, amin oktatott minket. Legnagyobb elkeseredésemre azonban a tanárnő (kora és egészségügyi állapota okán) kénytelen volt nyugdíjba menni, és az érettségi évében egy másik angoltanárt kaptunk, aki a korábbi tanárunkat nem szívelte, s így minket sem szeretett igazán. Mindent megtett annak érdekében, hogy ne mehessek emeltszintre, s mivel lázadó voltam, makacs és dacos, magam alatt vágtam a fát. A lényega a dolognak annyi, hogy középszintre szorultam. Ennek az írásbeli részét megírtam 96%-ra, és a szóbeli tételt is gyönyörűen elmondtam (saját bevallás szerint), az érettségi bizonyítványomban azonban csupán nyolcvan valahány százalék került beírásra. Azonnal fellebbeznem kellett volna, de naiv kislány voltam és nem tettem. Elúszott a középfokú nyelvvizsgám.

Egy két éves idegenforgalmi képzésen vettem részt, ahol a tanárok és a titkárság tagjai leígérték az égről a csillagokat is, mégsem jött össze a nyelvvizsga. Két éven keresztül az ment, hogy ne aggódjunk, bízzuk rájuk, maaaaajd valamikor lesz, de türelem, majd értesítenek. Végül meglett a szakmai vizsgám, de nyelvvizsgával nem büszkélkedhettem. Nos, ez az én formám, úgy látszik.

A munkahelyemen a főnököm (kb egy éve) közölte velem, jó lenne, ha lenne nyelvvizsgám. Felsőfokra küldött. A megemlített előző két angoltanár sajnos nem tudott elvállalni. Egy harmadikat pedig sehogy sem tudtam elérni, így megpróbálkoztam az online felkészüős verzióval. Nem jött be. Mivel nem voltam rákényszerítve arra, hogy leckéről-leckére készüljek, így el is hanyagoltam. Elmentem tehát ennek az online "iskolának" az egyik hozzánk közeli irodájába és érdeklődtem, indítanak-e C1-es tanfolyamot. A hölgy úgy nézett rám, mint a piros hóra, és a hangneme számonkérő volt. Hát hogy gondolom én azt, hogy ilyet merek kérdezni?! Különben is menjek magántanárhoz. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte, ha sikerült volna magántanárhoz járnom, itt lennék? Erre nem mondott semmit. Én meg otthagytam.

Pár hónapig hagytam ülepedni a dolgot, és most újonnan rávetettem magam. Ma egy nyelviskolánál jártam, ahol szintfelmérőt is írtam, hogy lássák, honnan is kell elkezdenem a tanulást. Jövőhéten veszem a bérletem. A pénztárcám már előre gyászol, mert a munkáltatóm nem állja a dolgot. Egyelőre úgy néz ki, hogy a péntek délutánom és a szombat délelőttöm elúszik, mert órákra kell járnom. Hétköznap egyszerűen képtelenség, ugyanis buszhoz vagyok kötve. Semmi kedvem kilencre hazaérni esténként. A ma elért céloknak örülök, lelkes vagyok a tanulás terén, azonban az időmet és a pénzemet borzasztóan sajnálom rá. De sajnos nem tudok mit tenni, csak reménykedni abban, hogy ez egyszer majd még megtérül az életben.

Helyzetjelentés

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása