Hallgatás

Megőrjítesz a hallgatásoddal!
Teljes nyugalommal fekszel előttem. Hiába becézlek, könyörgök, üvöltök neked. Egyetlen arcizmod sem rándul.
Mocskosul fáj!
Hé! Egyetlen szavamat sem hallod, igaz? Miért nem válaszolsz? Csak nézz rám! Mondd, hogy idióta vagyok, hogy ne aggódjak, minden rendben van! Vagy üvölts, küldj el a fenébe; mondd azt, hogy többé látni sem akarsz!
Bármi jobb ennél a hallgatásnál...
Fáj! Valami darabokra szakadt a bordáim között. Mert nem válaszolsz.
A legvégső hallgatás. És utána nincs már semmi. Néma csend, nyomasztó levegő.
Torokmardosó, keserű érzés. Félelem. Egyedül hagytál.
Dühös vagyok, kétségbeesett és végtelenül elveszett. Nélküled.
Te voltál az elveszettnek hitt másik felem. Akit most ismét elvesztettem.

Mondd: Nem hideg az a boncasztal?