Haláltánc

Sötét bálteremben fekete ruhás párok,
Egymagamban a falnál állva a Halálra várok.
Súlyos zenére könnyedén reppen
minden halál-pár a bálteremben.

Belép a terembe csodás, sötét angyal,
Szólít engem táncba dörrenő haraggal.
Repülök, szállok, a Halál mellé álok,
Fekete szemeiben hideg lángot látok.

Sikolt a hegedű, dörren a cselló,
fájdalmas zenéje üresen kongó.
Lépés csusszan, röppen, rebben,
haláltánc kezdődik a búskomor teremben.

Fátyollal fedett, halálraítélt fejek,
de csakis én, én vagyok fontos Neked.
Ma éjjel csak engem hívsz, csak én megyek veled,
Ma éjjel senki más nem szorítja kezed.

Nem simulhat mellkasodra senki más,
Ma este csak ketten vagyunk, én és a Halál.
Vezeti léptem, irányítja testem,
bizton tartja apró, két gyönge kezem.

S ha eljön az óra, éjfél lesz végre,
Bágyadtan tekintek fel majd az égre.
Ajkamra hajolva a halálba csókol,
megszabadít végre emberi valómtól.

Ernyedten fekve karjai között,
lelkem békésen Pokolra költözött...