Hajnalok hajnalán

Hajnalok hajnalán derengő fényben

kint a sötétben

kínoz a harmat.

Kinyitnám szemem de fent az égen

halovány kékben

csillagok vonulnak.

Fejemben úszkál ezeregy álom

sovány lóháton

messze ügetnék.

Űzném a vadat, amíg csak látom

túl a határon

szélsebes süketség.

Vizet innék tiszta kútból

sosem térni le az útról

eljutok Hozzád.

Belépnék a házba

cifra palotába

s a kulcsot messze dobnám.

Bezárnám kettőnket díszes koporsóba

hármat üt az óra

levelek takarnak.

Hajnalok hajnalán derengő fényben

kint a sötétben

Téged akarlak.