Gyász az érzés után

Közös vers (Niki bordó, szürke én)

Halva született remény,
Az álmok mezején,
Végső búcsút vesz egymástól,
Lány és fiú szíve gyászol.

Könnyes ég alatt,
Csak a lány maradt.
A fiú már messze, távol,
Mindkettejük szíve gyászol.

Magas, zord toronyban,
Leány lépte búsan koppan,
Minden könnyet elpalástol,
Szíve szenved még a gyásztól

Harang csendül éppen,
Madár röppen az égen.
Bús kékségbe vesz a mától,
Múltja hamvadt, jövője gyászol.

Fényes ruha megkopott,
Sírnak már a csillagok,
Hol a fiú messze, távol?
Esik eső, felhő gyászol.

Süvítő fellegekben,
Már a madár sem reppen.
Könnyes ég alatt a lánytól
Fiú búcsúzott, s szívük most gyászol.

Egykor rég az árnyas réten,
Együtt voltak békességben,
Most hogy vége, köd határol,
Semmit nem lát már a gyásztól.