Gépek

Fojtogat vas marokkal, kegyetlenül az Élet.

Harcolok, küzdök ellene és még mindig élek.

A levegő nehezen folyik le a torkomon.

Remegő tagokkal a sorsomat átkozom.

Mennyivel könnyebb lenne gépnek lenni!

Nem ölelni, nem nevetni, főként nem szeretni.

Kikapcsolni magam, ha elegem van a vitákból,

És soha nem ébredni fel a virtuális világból.

Csak egy olajcsere kéne, meg egy töltő.

El akarok szakadni érzelmileg a Földtől.

Kerekeket akarok, mert fáradt már a lábam.

Erős krómgerincet, mi jobban tartja majd a hátam.

Kezeim helyére erős fegyvereket akarok.

Ereimben dübörögjenek idegen anyagok.

Áramkörök továbbítsák, hogy mit érezzek,

S ha megsebesülök, többé ne vérezzek.

Nem kértem soha pszichét az Élettől,

Miért olyan nehéz megválni a lélektől?

Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lenne akarat.

Kimondani gép generálta, kódolt szavakat.

Kivetni magamból minden irracionalitást,

A patinás renden kívül nem befogadni mást.

Bináris számrendszerben gondolkodni mindig

Kicsi impulzusok hatolnak gerincig.

Fojtogat vas marokkal, kegyetlenül az Élet.

De senki nem látja meg bőröm alatt a gépet.

Levegő többé nem folyik le torkomon.

Kettes számrendszerben gondolkodom sorsomon...