Fényesen felvillanó röpke képek

Fényesen felvillanó röpke képek,
A vakító sötétben annyira félek.
Megkötözve lábam, s kezem.
Ó, hogy jutottam ide istenem?

Ajkaim üvöltésre nyílnak,
de szavaim akaratlan elhalkulnak.
Sírnék, tombolnék, ha lenne könnyem.
De életem, vágyam messze szökken.

Én csak a boldogságot kerestem!
Én csak a szerelmet szerettem!
Én csak vele akartam szállni!
Csak vele az esőben ázni!

Csakis vele akartam halni!
A sötétségből a fényre zuhanni.
De nem várt meg, itthagyott.
És én összetört, s meztelen vagyok.

Fényesen felvillanó röpke képek,
A vakító fehérségben mondd, miért félek?
Szám bevarrva, megvakult szemem.
Mondd, merre szárnyalsz kedvesem?