Érzés

Egy régi, de közös vers Jádi Nikolettel. (Bordó Niki, szürke én)

Megszöktem a szürkeségből,
Megszöktem egy rossz döntéstől.
Hozzád értem, beléd estem,
Hirtelen szerelmes lettem.

Táncoltunk az élet elől,
daloltunk a szerelemről.
Szónokoltunk együttlétről,
verset írtunk feledésről.

Mosoly és ölelés éltet
Tüzet, szenvedélyt és létet.
Bájod elvarázsolt engem,
Váratlan szerelmes lettem.

Záporokat együtt láttunk,
szivárványra együtt vártunk.
Tiszta érzés, vihar verten
sétálni a hátsó kertben.

Villámoktól menekültünk,
Tópartján egy fűzfán ültünk.
Bús korona alatt tettem,
Hogy veled szerelmes lettem.

Nem küldött el villámcsapás,
szeretlek, de ne tudja más.
Égő bensőm, patak zúdul,
nappal végül éjbe fordul.

A külvilág már nem zavar,
Jöhet vihar, szél, zivatar.
Veled lenni éltet engem,
Szíveddel szerelmes lettem.

Megszöktem a szürkeségtől,
partot értem öleléstől.
Hozzád értem én kedvesem,
kezed többé nem engedem.

Halálos, mint egykor érzett
Szívem, lelkem, ahogy vérzett.
Most itt vagyok, s szeretsz engem,
Boldogan szerelmes lettem.

Táncolunk az életért,
dalolunk a lényegért.
Szónoklunk a békességről,
nem írunk már feledésről.

Gondolunk a boldogságra,
A nemtörődöm világra.
Soha senkit nem szerettem,
De végre szerelmes lettem.

2011.10.18