Érzéki csalódás
2013.06.06 23:07
Újabb közös vers Jádi Nikolettel. Ezúttal nem színeztem, a versszakok mellé írtam, hogy melyiket ki írta.
Niki: Ne lássam többé, hogy felém lépsz,
Ne halljam többé, hogy csókot kérsz.
Veled a menny volt, nélküled pokol,
Halljak meg, s itt bent végre béke honol.
Csakhogy ne lássam többé közelgő tested,
S szerelmem cafatját feketére fested.
Én:Ne érezzem többé érintésedet,
Ne hazudja többé, hogy igazán szeret.
Veled szárnyaltam, nélküled zuhanok,
Ha csak béke kell, én szó nélkül meghalok.
Csakhogy ne halljam közelgő léptedet,
S szívem darabját, mi még most is követ.
Niki: Ne szívjam illatod mézédes aromáját,
Ne kérjem karjaid szerelmes szorítását,
Veled a mámorban, nélküled gödörben,
S most békében nyugszom a síró örökben.
Csakhogy ne keressem közelgő ölelésed,
S lelkem szűz fátyolát ezer darabra tépjed.
Én: Ne álmodjam többé, hogy szorítod kezem,
Ne vágyjam rá, hogy itt legyél velem.
Veled a fellegekben, nélküled föld alatt,
Békességemből már csak ennyi maradt.
Csakhogy ne érezzek többé kínzó vágyat,
S hogy eldönthessem: ember vagyok vagy állat.
Niki: Ne fuldokoljak szavaid tengerében,
Ne égessenek ajkaid, mint Nap az égen,
Veled kénytelen, nélküled üres vagyok,
Értelme nincs éltemnek, inkább meghalok,
Csakhogy ne legyek többé játék a kezedben,
S feledjem szerelmed az üres végtelenben.
Én: Ne kelljen néznem távolodó alakod,
Ne érezzem azt, milyen üres vagyok.
Veled könnyű volt, most elakadok,
Feladtam már, inkább elszaladok.
Csakhogy ne szoruljon nyakam körül a hurok,
Míg melletted éltem, most halott vagyok.
Érzéki csalódás
Nincs hozzászólás.