Eltévedtél

Már rég magad mögött hagytál
mindent, mit szerettél,
Legbelül jéggé fagytál,
s elvesztetted, amit kerestél.

Vakon haladsz egyre csak,
s arcodon cserepes a gyönyörű ajak.
Elvesztetted önmagad valahol,
a dal, amit dúdolsz már nem rólad szól.

Valahol az úton hátrahagytad lelked,
mert azt mondták neked, hogy erősnek kell lenned.
Feladtad, megölted szárnyaló önmagad,
csak mert tudtad, sosem lehetsz igazán szabad. 

Az égbolt fölötted ismeretlen,
Emberek körülötted, de mindegyik idegen.
Alattad már nem a régi föld forog,
Már nem tiéd a szív, mi benned dobog.

Már rég nem tudod, merre kéne menned,
Már rég nem tudod, mit kéne szeretned.
Mi lenne, ha végre felébrednél?
És rájönnél gyermek, hogy eltévedtél...