Az én szerencsém

2017.01.24 18:42

 Játszottam a társ szerepét,

Kerestem a test melegét,

Két kézzel pörgettem a szerencse kerekét.

 

Fortuna, ha csal

mégis mit akar?

Amit nyújtani tud, az több mint pazar.

 

Átéltem bohém emlékképeket,

Másokkal összefonni saját életet.

Harapva bűnös almát, meglepően édeset.

 

Elcsépelt igazságok tengerén

Lebegtünk csendesen te, meg én.

Az elmúlt éveket bár örökre feledném!

 

Játszottam a társ szerepét,

Te kerested a gép melegét,

Két kézzel pörgetted játékaid ezer életét.

 

Óh, Fortuna, az áruló, a csalfa

a szerencsét nem az én malmomba hajtja.

Amit nyújtott, rég meg volt már halva.

 

Vágytam a léha emlékképeket,

Tiéddel összefonni saját életet,

De szívem melletted sorvadva éhezett.

 

Elcsépelt ígéretek tajtékos tengerén,

Egymásba kapaszkodtunk te, meg én,

Az éveket, ha tudnám, örökre feledném.

Az én szerencsém

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása