Az elmúlt hét

2016.05.28 17:17

Az elmúlt hét

 

Fogorvosnál

Múlthét csütörtök óta kínzott a fogfájás. A végén már annyira, hogy két órát sem tudtam aludni éjjel. Szóval ezen a héten csütörtökön rászántam magam – vagyis inkább édesanyám szánta rá magát –, hogy elmegyek fogorvoshoz. Csütörtökön munka után elmentem a körzeti fogorvoshoz, hogy kezdjen valamit a fogammal. Nem, hazudok. Kedves anyukám rángatott el a fogorvoshoz. Különben nem mentem volna el. Betértünk a rendelőbe, leültünk. Előttem ketten voltak még. Hamar sorra kerültem. A fogorvos megállapította, hogy azt a csúnya rossz fogat bizony ki kell húzni. Adott lydocain injekciót és kiküldött negyed órára, hogy elzsibbadjak. Azt tudni kell rólam, hogy borzasztó fóbiát táplálok a fogorvosokkal szemben. Itt már a sírás szélén álltam. Negyed óra leteltével behívtak. Meglepődtem, sőt azt hiszem én lepődtem meg a legjobban, amikor az orvos feltolta az fogamról az ínyemet. Ugyanis éreztem. És fájt. Kaptam még egy adag lydocaint és öt percet. Óh, én éreztem, hogy dolgozik az érzéstelenítő, és hatott is. Az arcomon és a szájpadlásomon legalábbis. A doki kijelentette, hogy nem érdekli, mennyire zsibbadtam el, most már kihúzza azt a fogat. Nem haragszom rá érte és nem neheztelek. Ezt nem olyan hangnemben mondta, amiért haragudni kéne. És én voltam az utolsó páciense, szóval érthető, hogy már hazafelé készülődött volna ő is. A lényeg az, hogy megfogta és két rántással kikapta a rossz fogat. Én meg üvöltöttem, mint akit nyúznak, hiszen mindent éreztem, révén hogy annyira be volt gyulladva a gyökerem, hogy nem hatott rá az érzéstelenítő.

A hazaérés után bezuhantam az ágyba és végre végigaludtam az éjszakát. Másfél hete először. Az volt kegyetlen érzés, amikor elmúlt az érzéstelenítő hatása. Nem a fogam helye fájt, hanem a tűszúrások helye, amiket a szájpadlásomba kaptam. Három hét múlva vissza kell mennem, hogy megnézze szépen begyógyult-e a seb. Egyébként megdicsért, hogy szép fogaim vannak és jó a textúrájuk. Elégedett volt vele.

 

Fesztivál

Szombaton – miután végig ültem négy angol órát egyhuzamban – a kis családdal körbenéztünk a Rippl-Rónai Fesztiválon. Erről a pár napos rendezvényről tudni kell, hogy művészet központú, így a standoknál is kézműves csecsebecséket szerezhettek be az érdeklődők, egymást érték a különféle kiállítások, 19. századi, korhű ruhába öltözött fiatal hölgyekkel és úriemberekkel is összefuthatunk, program zajlik program hátán, folyamatosak a koncertek és biztosított a remek hangulat. Még a nagy meleg ellenére is. A fesztiválról többet [ITT] tudhatok meg. A többit képekben ecsetelem, bár nem vagyok jó fotós és turistának is amatőr, sok kép elmosódott, vagy belelógott az ujjam, ezért meg kell elégednetek ezzel a kevéskével.

 

Tervek a jövőhétre?

Mozi! Most, hogy az új Amerika Kapitányt már láttuk, nincs más hátra, mint a legújabb X-Men. Ha szerencsém van, szombaton eljutok és megnézhetem. No persze nem egyedül megyek. Velem lesz a kedvesem, sőt anyukám és kisöcsém is eljönnek majd. Még jó, hogy ennyire egyezik az ízlésünk ezen a téren. :D

 

Én nektek minden jót kívánok. Használjatok naptejet és mindenhova vigyetek magatokkal vizet. Bár a hírek szerint megint csak az eső lesz a menün.

RipplFeszt

Az elmúlt hét

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása