Álmodtam egy világot

Megreped a levegő, szerte folyik minden,
Messze futnék örökké, csak messze innen.
Rácsok olvadnak szerteszét, megtörnek a lángok,
Szárnyalva tűnnék el, de csak füstöt látok.

Álmodtam egy világot, kereket és szépet,
Szikla zuhant robogva, összetörve a képet.
Tündér szárnnyal, lelőtték tüzes nyíllal őket,
Elfogták és megölték a röpke szárnyú nőket.

Erdők gyúltak mindenhol, mérgezve a tájat,
Sárkány testén vérző seb borzasztóan fájhat.
Súlyos páncél megcsörren, riasztja a vadat,
Fennakadnak rózsabokron, tüske bennük  marad.

Álmodtam egy világot, rémes volt és rideg,
Felforrva és párologva tovatűnt a hideg.
Elvették a szabadságot, uralkodtak rémek,
Elmúltak és tovaszöktek a sóhajtott remények.

Megreped a levegő, szertefolyik minden,
Nem szabadna, mégis kéne valamiben hinnem.
Rácsok olvadnak szerteszét, megtörnek a lángok.
Tüzes káosz közepén elszörnyedve állok...