A megtört asszony
2014.08.02 22:38
Imára tétován sóhajtó ajkak
nem tudják igazán, hogy mit is akarnak.
Kincseket, könyvet, éneket, szeretetet?
Annyi mindent kérhet, csak válasszon egyet!
Hatalmasra tágult igazgyöngy szemek,
keresik, kutatják, mit kérjen egyebet.
Világok pusztulását, gyermekek játékát,
kínzó fájdalom gyötri halántékát.
Oly' sok pusztulást zárt már elméjébe,
végül teste lett a rothadás szentélye.
Szerelme asszonyul vett egy álszent nőt,
s az Ő szívében a gyász egyre csak nőtt.
Hozzáment egy számító, gazdag mecénáshoz,
remélve a gyermekáldás feloldozást hoz.
Teltek a nyomorult, sanyargó évek,
s a nő életet adott halott gyermekének.
A veszteség, s a fájdalom elvette az eszét,
dédelgette és gondozta halott gyermekét.
Egyedül csak Ő érinthette,
bár halott volt, szívből szerette.
Nem értette férjét, a csalót a rosszat,
hogy miért kerüli őt naphosszat.
Aztán jött a doktor, a jószívű s kedves,
a gyermek iránt érdeklődő, s lelkes.
Kérdezgette Őt a jószívű doktor,
szándékát terelve a valódik októl.
Mosolya álszent, szavai hazugok,
elvették a gyermeket, elszakadt a burok.
Imára tétován sóhajtó ajkak,
fehér zubbonyon szorító szíjak.
Remegve ökölbe szorult, sápadt, hideg ujjak,
elméjében súlyos gondolatok úsznak.
Miért hagyta el a férfi, kit szeretett?
Miért vették el a halott gyermeket?
Imát rebegő tétova ajkak,
most már tudják, mit is akarnak.
Elvesztett mindent, mit valaha szeretett,
eldobja hát magától az életet.
A megtört asszony
Nincs hozzászólás.