A Doktor Úr megmondja

2016.02.12 13:57

Ma délelőtt végre eljutottam a háziorvosomhoz. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy őszinte legyek. Ő az a fajta orvos, aki vizsgálás nélül diétára küld akárkit, aztán elhessegeti. Legalábbis nálam mindig ez volt a mániája. De egyszer egy felső léguti megbetegedésre gyomor gyógyszert is felírt. De ezt most hagyjuk, mert oldalakat is képes lennék írni a szokásairól.

A lényeg az, hogy nem túlzottan kedveli a betegeit... vagy eleve az embereket. Egész korán érkeztem a rendelőbe, így én lehettem a második betege. Igyekeztem gyorsan elhadarni, hogy mi fáj, hol fáj és miért. A lehető legkevesebb időt akartam vele tölteni.

Szóval elmondtam neki, hogy mennyire is fáj a kezem. Legnagyobb döbbenetemre hajlandó volt megvizsgálni. Levetette velem a csuklószorítót - amit nem mellesleg egy gyógyászati segédeszközös üzletben szereztem be - és meg nyomkodta az alkaromat; közben kérdezte hogy fáj-e. Persze, hogy fájt! A minap már annyira készen volt a kezem, hogy sírni tudtam volna. Ez miatt túl is kellett vergődnöm egy kisebb érzelmi hullámvölgyön, de borzasztó szerencsémre, a barátaim mellettem álltak, így rekord idő alatt sikerült összekapnom magam.

Miután végzett a rövid vizsgálattal, hösszú percekig pötyögött a számítógépén. Én eközben a lehető legroszabbra gondoltam természetesen, hogy esetleg gipszelni, vagy műteni kell. De megúsztam valami csodabogyós recepttel, amit majd tíz napig kell szednem és elvileg hatni fog. A csuklószorítóra nem mondott semmit, ezért önkényesen úgy döntöttem, hogy továbbra is hordani fogom.

 

No és még utóiratban!

Kedves Zoera, aki az előző bejegyzésemhez kommentet írtál! Úgy tűnik, valamiféle boszorka lehetsz, mert átjöttek a pozitív energiáid. Nagyon köszönöm. :)

A Doktor Úr megmondja

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása