Vendégem a Halál

Vendégem érkezett az éjjel,
Hóval, hideggel és széllel.
Zárt ajtómon bekopogott,
Hideget és rémületet hozott.
Az asztalnál hellyel kínáltam Őt,
De csak némán állt az ablak előtt.
Halkan dúdolt csontmuzsikát,
Sötétbe borult a világ.
Mélyen ülő szemgödreiben halovány fény égett,
Gyengéden és halottan a szemeimbe nézett.
Fehér koponyáját egy csuklyával fedte,
Súlyos, nagy kaszáját padlóra fektette.
Ismertem már régről, találkoztam Vele,
Emlékeimben élénken felrémlik a neve.
Mélabús csendben leült egy székre,
Ő volt az: a Lelkek Vezére.
Összekulcsolt csont-ujjait az asztalon nyugtatta,
Nevemet halkan, tagolva suttogta.
Feszülten figyeltem minden mozdulatát,
S Ő elárulta nekem újabb feladatát.
Segítségem kérte, nagy feladat vár:
Igéjét hirdetve tisztuljon a Világ!
Felkelt az asztaltól, kaszáját felvette,
Fehér koponyáját csuklyával befedte.
Ajtómhoz lépett, még egyszer visszanézett,
Így engedtem el a Halált, a vendéget...