Új történet

2016.01.14 20:01

Üdv!

Egy ideje már borzasztóan sokat töröm a fejem azzal, hogy hogyan is dobhatnám fel az oldalt méginkább. A válasz is motoszkált már a fejemben, de megvalósítani nem mertem eddig.

Tehát, a lényegre térve: több olyan történetem is fut jelenleg, amiket nem osztok meg veletek. Egyrészt azért, mert félek a reakcióktól - nem mindennapi témákkal foglalkozom -, másrészt nem tudom, hogy igény lenne-e hasonlóra.

No de nem kertelek tovább. Ezek a történetek rendszerint homoszexuális témákkal foglalkoznak, és nem feltétlenül valóak gyengébb idegzetűek számára; alkalmasak megzavarni mások nyugalmát. Félni nem kell. A jellemfejlődés sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint maga a szexualitás, bár ha egy-egy részben arra kerül a sor, mindenképp figyelmeztetlek rá titeket.

Arra szeretnélek titeket megkérni, hogy írjátok meg, érdekelne-e titeket egy ilyen rovat az oldalon? Valaki jelezte felém, hogy a komment doboz szekció nem működik a bejegyzések alatt, hiába próbált írni. Korábban már említettem, hogy a doboz sajnos FaceBook alapú, tehát először tetszikelni kell, hogy tudj egy kommentet írni. Én sem kifejezettem örülök neki, de már az is valami, hogy legalább egy ilyen van. Ha mégsem szeretnétek felvállalni a személyazonosságotokat, ám szívesen véleményt nyilvánítanátok, még mindig ott van a Kezdőlapon a Társalgó felület, illetve a vendégkönyv is szeretettel vár rátok!

 

Van egy történet, amiről igazán úgy gondolom, hogy esetleg nektek is tetszene, szóval adnék belőle egy kis ismertetőt. Ez alapján eldönthetitek, hogy kell-e avagy sem. :) DE! még előtte egy fontos tudnivaló. Az írás és a történet szerepjátéknak minősül abból a szempontból, hogy két főszereplője van, és mindkettőt más-más író mozgatja. Az a személy, aki csodálatossá teszi és velem együtt kerekíti a történetet, most hozzájárul ahhoz, hogy feltegyem az írást. ÁM! Csak a saját szereplőm szemszögéből. Egyelőre. :) Ha lesz rá később igény, akkor felteszem a társam szereplőjének szemszögéből is a történetet.

Tehát, a bevezető!

Vincent Goldwin egy igazi bajkeverő. Nem hajlandó megfelelni szülei követelményeinek, akik egyébként sem figyelnek oda rá. A balhéival és az engedetlenségével próbálja felhívni magára a figyelmet. Bár ez meglehetősen gyerekes dolog, valamilyen szinten érthető is. Olyan gyermekkora volt, melyet nem sokan kívánnának maguknak. Szülei a munka foglyai voltak, nem volt idejük vele foglalkozni. Vincent hiába próbált közeledni feléjük, rendszerint elküldték, lerázták valamivel. Ez után jöttek az iskolai verekedések, a lógások, és a vandalizmus. No meg a rossz társaság. A szófogadó, kétségbeesett kiskölyök egy igazi "bandavezérré" változott át. Nem egyszer kötött ki a rendőrségen. Szülei pedig csak azért voltak rá dühösek, mert miatta félbe kellett hagyniuk a munkát. Sokszor elgondolkozik rajta, hogy azok az emberek, akiket a szüleinek nevez minek vállaltak annak idején gyereket, mikor semmi idejük nincs rá. A gimis éveket végig bukdácsolta, bár koránt sem azért, mert ostoba. Ha egy kicsit is odafigyelne, borzasztóan jó eredményeket érne el. Rendkívül jó a felfogó képessége és a helyzet felismerő készsége. Ám saját lelkének posványába sűlyedve nem aknázza ki az előnyeit. Jelenleg remek úton halad lefele az önpusztítás lépcsőjén. Makacssága miatt senki nem tud a lelkére beszélni. Neki aztán ne mondja meg senki, mi a helyes és mi nem. Minél inkább tiltják valamitől, ő annál inkább azt csinálja. Mostanában sokszor keveredik verekedésekbe, és sokszor köt ki kórházban ilyen-olyan sérülésekkel. Sajnos nem veti meg a szenvedélybetegségeket sem legyen szó dohányzásról, vagy alkoholfogyasztásról, de különböző tudatbefolyásoló szereket is kipróbált már. 

Életét tekintve a kezdetektől: Apuka egy nagymenő szoftvercégnél dolgozik. Anyuka nevelési tanácsokat ír egy magazinnak. Egyszóval mindkét szülő borzasztóan elfoglalt. A kicsi Vincent pedig nagyon egyedül érzi magát. Hiába a temérdek játék és miegymás. Hiszen bármit megkap, amit csak akar... Kivéve a szüleit. Egyre akaratosabb, egyre vadabbul követeli meg magának a családi szeretetet, de mindhiába. Aztán hirtelen eltelik gyűlölettel. Mindent gyűlölni kezd, ami a felnőttekhez, ami a szüleihez tartozik. A viselkedése gyökeresen megváltozik. Visszaszól a tanároknak, magasról tojik az iskolai szabályzatra. Lógni kezd. Elkeveredik egy igen rossz hírű társaságba, és viszonylag hamar az élre tör. Ezek után már közterületet is rongál, sőt mi több: betörnek egy játékterembe és eltulajdonítják az aznapi bevételt. Bár ez volt az utolsó csepp a pohárban a szülei részéről. Előbb a válást intézték el, mert már nem győztek ujjal mutogatni egymásra, hogy ki miatt lett ilyen a gyerek. Aztán egyiküknek sem kellett, szóval a frissen érettségizett kölyök az utcára került. Szülei figyelmeztették, keressen magának egy egyetemet és tanuljon valamit, hogy boldoguljon az életben; a pénz miatt ne aggódjon, majd ők fizetik, csak föl ne bukkanjon többet az életükben. Ekkor lépett közbe Seth Lesnar - Vincent legjobb és leglojálisabb barátja, akivel már kölyök koruk óta egy húron pendültek - és felajánlotta neki, hogy költözzenek egy közös lakásba. Mind a ketten egyetemisták lesznek, Vince szülei részéről az albérlet sem jelentett gondott, vagyis annak a fizetése. Tehát a két srác az egyetem közelében lakik egy kényelmes kis lakásban. Persze itt még nincs Happy End. Ahogy a mondás is tartja: lakva ismerszik meg az ember. Vincent természete koránt sem kompatibilis Seth-ével. Az teljesen más dolog volt, hogy barátokként állandóan együtt lógtak, de együtt vállalni a házvezetést, egészen más. Sokszor kerül közöttük alkalom szóváltásra, rendszerint Vince makacssága miatt. Elvárja Seth-től, hogy ő takarítson, mosson, mosogasson, és hogy kibújhasson ezek alól sosincs otthon. Egy-egy veszekedés után is rögtön lelép valamerre. Mostanában pedig gyakorlatilag már csak aludni jár haza. Gyengéd érzelmeket táplál Seth iránt, többet is, mint ami egy barátságba beleférne, de már azelőtt lemondott róla, mielőtt bármi is történt volna közöttük. Egész életében csak az elutasítás vette körül, soha nem szerették viszont és meg van győződve róla, hogy soha senki nem is fogja őt elfogadni és szeretni.

 A történet pedig erről szól, hogy hogyan képesek megtűrni egymást a fiatalok az egyetem, a felkavaródó érzelmek és a szenvedélybetegségek fogságában.

 

Mint ahogyan azt fent is említettem, arra szeretnélek titeket megkérni, hogy írjátok meg, érdekelne-e titeket egy ilyen rovat az oldalon? A komment doboz szekció sajnos FaceBook alapú, tehát először tetszikelni kell, hogy tudj egy kommentet írni. Én sem kifejezettem örülök neki, de már az is valami, hogy legalább egy ilyen van. Ha mégsem szeretnétek felvállalni a személyazonosságotokat, ám szívesen véleményt nyilvánítanátok, még mindig ott van a Kezdőlapon a Társalgó felület, illetve a vendégkönyv is szeretettel vár rátok!

 

Izgatottan várom a véleményeteket és a reakcióitokat. :)