Őrangyal

Élek, ha kell víz nélkül,

Mikor a rossz emlék is megszépül.

Egy dolgot ne felejts, amíg itt vagyok Veled:

Nem tudnék élni Nélküled.

Nem tudtam hogy Te leszel az,

aki ledönti a falat,

aki felránt a porból

és új értelmet ad.

Nem láttam senkit még

úgy nevetni,

úgy szeretni,

úgy keresni,

mint Téged.

Mikor a felhőtlen eget nézed,

arcod oly tiszta,

oly nyugodt,

s mikor sírnak az égen a csillagok,

te velük sírsz.

Bánatod bánatuk.

Egyek vagytok a Nappal,

Ő Isten, Te angyal.

Hangod a szellő,

hajad selymes fű,

bőröd a bársony,

szépséges álom.

Valóság vagy, itt vagy velem,

ha kell erősen szorítod kezem,

ha kell elengeded,

ha kell meglengeted.

Szemeid csillagfényű ragyogása,

lelkemben a falat aláássa.

Ledönti, szétmarja,

nem hagysz már magamra.

Részemmé válva kínoz a hála,

hogy itt vagy Nekem,

és fogod a kezem.

Szeretni nem tudlak igazán,

hát bántalak.

Néha a fájdalom jobban

összekötni a szálakat.

Életben tartasz, Te tőled függök.

Ha sarokban, sötétben, egyedül ülök,

kezed vállamra teszed,

s halkan súgod:

„Én itt leszek veled.”

Szavaid lelkemre forrtak,

ragyognak, mint mikor még újak voltak.

Felrántasz a porból,

a hamis valóból.

Megfogod kezem,

felnyitod szemem.

Tartod a hátam,

ha túl sokat láttam.

Bánatom bánatod,

Bánatod bánatom.

Lelkem csöppen lelkedbe némán,

összeforrt szívünk egyként dobog.

Míg mások néznek üresen, mélán,

A Mi világunk szüntelen forog.

Megtanulnék élni levegő nélkül,

Mikor szemünk a múltba révül.

Egy dolgot jegyezz meg, míg itt vagyok Veled:

Képtelen vagyok létezni Nélküled.