Online tapasztalatok

2016.01.06 18:48

Szép napszakot!

A minap sikerült belefutnom egy online veszekedésbe, amiről úgy érzem le kell írnom a tapasztalataimat és a konklúzióimat.

Létezik egy weboldal (ezentúl csak Oldal), ahová napi szinten feljárok. Nem nevesíteném - egyelőre -, háthta egyeseknek túl nagy többletingert jelentene a dolog. A lényeg az, hogy amatőr írók gyűjtőhelye, ahová feltölthetik az írásaikat. Tehát ezen az oldalon van egy felület, ahol többek között a felhasználók megoldást kereshetnek a problémáikra, kérdéseket tehetnek fel, melyet aztán a közösség többi tagja, illetve az adminok közösen próbálnak megoldani, megválaszolni.

Az Oldal egyik felhasználója (nevezzük C-nek) feltett három kérdést. Az első kettőre könnyen meg is találhatta volna a választ, ha igénybe veszi a böngészőjének a kereső felületét, és a kapott válaszainak a vonatkozásában rájöhetett volna, hogy az Oldalon az adott címszó milyen tipusú írást takarhat. A harmadik kérdése viszont egy olyan jellegű irányt vett fel, ami mellett nem tudtam elmenni szó nélkül. Körülbelül így nézett ki "Hé miért van olyan felület az oldalon, hogy Sajt, amikor abból lehet ementáli, penészes, lyukas és trappista is? Juj, ez engem nagyon zavar, nem vagyok hajlandó hasonló jellegű dolgot feltölteni, mert csak a Sajt túl tág fogalom, és másokat is megzavarhat, akik olyan jól tájékozottak, mint én.... [blablabla]"

Bár volt már egy felhasználó, aki írt a kérdésére, érdemi választ nem kapott, s az első két kérdése is megválaszolatlan maradt. Ezért is határoztam el magam, hogy készségesen válaszolok neki. Első két kérdéséhez a jó öreg Google-t vettem igénybe, és fél perc sem kellett, mire találtam egy-egy tűrhető fogalmat a kérdéseihez; amikről azt hittem, kielégítik a kíváncsiságát. Emlékeztettem rá, hogy a fent említett kereső a barátja, és ne legyen rest igénybe venni a szolgáltatásait. Utolsó kérdését viszont nem értettem, s ezt le is írtam, igyekeztem konyhanyelven fogalmazni, hogy ne higgyék azt, hogy esetleg fent hordom az orrom, amiért ilyen nagy szavakat használok (vagy barokkos körmondatokat). De sajnos túlságosan lebutítottam a válaszom, mert ezek után  én lettem az értetlen, analfabéta, tahó paraszt aljadék, amiért kulturált keretek között megmondtam neki, hogy ne legyen hülye.

Mielőtt C válasza megérkezett volna két adminisztrátor is helyben hagyta a válaszaimat, és megköszönték, hogy helyettük is válaszoltam, illetve megerősítették, hogy amit válaszoltam, az röviden, tömören de úgy is van. Ezt az admini tevékenységet hagyta végül figyelmen kívül C, aki ezek után csak engem volt hajlandó támadni. Felrótta, hogy jobban örült volna, ha kevésbé lekezelő hangnemet ütök meg. Sajnos internetek keresztü, írásban nem tudok hangsúlyozni, és játszani a hanglejtéssel. Sajnos hiába tettem aranyos szmájlikat [ilyeneket :) ], hogy barátságosabbnak tűnjek, nem segített a dolgon. Ettől függetlenül véleményem szerint nem fogalmaztam olyan módon, hogy C leteremtve érezze magát. Illetve értetlennek nevezett, amiért nem vettem észre, hogy az első két kérdésnek ő is utána nézett, csak az érdekelte volna, hogy ezek a jelölések az Oldalon belül mit takarnak. Zárójelben megjegyzem: sehol nem említette, hogy utána nézett volna, és a Gondolatolvasó Tanfolyamot sajnos még nem sikerült elvégeznem.

Mit tehet az ember, ha nem azt, hogy pontosít és rávezeti C-t a helyes válaszra? A tőlem telhető legkonkrétabb fogalmat adtam meg neki, ám ott hibáztam, amikor a rövid bejegyzés végére az "Ennél szájbarágósabban nem megy. :) Sajnálom." mondatokat írtam. Nyilván ez idézhette elő, hogy C egyik társa is  (innentől N) megjelent, hogy belémkössön. Ekkor átfutott rajtam a gondolat, hogy a netes trollok olyanok, mint a dögmadarak. Nos, nem is lehetne kihagyni a dolgot nem? Mármint C szól N-nek: "Figyelj, épp most alázok valakit a sárga földig, gyere szállj be te is és röhögjünk jót rajta." Vagy legalábbis az én fejemben így zajlott le kettejük között ez a folyamat.

Az ő szemükben nyilván én voltam a kiszemelt áldozat, akin köszörülhetik a nyelvüket. Ez igazából nem zavar. Ha az ember elég időt tölt az interneten alkotó tevékenységet végezve, van ideje bőven belefutni hasonló helyzetekbe, és természetesen van ideje arra is, hogyan kezelje ezeket. Itt nem részletezem, hogy hány ilyen kis apró bejegyzésen keresztül igyekeztek kifordítani a szavaimat, s hogy én hány bejegyzések keresztül igyekeztem kulturáltan csitítani őket. A lényeg az, hogy már hárman estek nekem a végén (harmadik tagunk legyen P).

Utolsónak szánt bejegyzésemet C-nek címeztem és javasoltam neki, hogy vonuljunk át egy olyan platformra, ahol négyszem között képesek vagyunk felnőttek módjára megbeszélni a nézeteltérésünket, mert a vitája kezdett közhelyessé válni, és kényelmetlenné más felhasználók számára. Ugyan az Oldal is tartalmaz belső levelező rendszert, annak megszabott karakterszámú üzenetdoboza van, melyet én személy szerint nem szeretek. Ebből adódóan pedig Skype-on folytatutt a "vitát". Legalábbis én magam azt gondoltam, hogy megbeszéljük és megértjük a másik véleményét.

De nem ez történt. A platform váltás drasztikus témaváltást is magával hozott. Ezek után C fejhangon visítva kért tőlem számon olyan dolgokat, amik egyrészt abszolút nem rám tartoztak, másrészt nincs hatalmam hozzá, hogy változtassak rajtuk. Lényegében azért kiabált velem - igen, megegyeztünk, hogy szóban kommunikálunk, mert leírni tovább tart, ez pedig nagy hiba volt - mert elolvasta az oldal egyik felhasználójának a bemutatkozását, ami neki személy szerint nem tetszett. Borzasztóan nagy hisztit csapott abból, hogy hogyan mer valaki ilyen hangnemet megütni a saját profilján belül.

Itt térjünk is ki egy rövid véleményre, amit igyekeztem neki is elmondani, már ha épp nem vágott a szavamba, amit gyakra megtett: Ha én az interneten nem Béla a kertész, hanem Józsi a rocksztár akarok lenni, akkor szívem joga nem? Ez egy eleve anonim, nicknevekre épülő profilrendszer, ahol sem az e-mail címedet, sem a születési nevedet nem kérik kötelezően feltüntetni (utóbbit még regisztrációnál sem kérik), ha te magad nem szeretnéd, hogy más felhasználók lássák. Erre is jó egyrészt az internet nem? Az lehetsz, aki akarsz. Senki nem róhatja fel neked, hogy a bemutatkozásod alapján teszem azt épp egy kecske áldozó sátánista pap vagy. Ha ez az, amit fel akarsz vállalni magadból, szíved joga megtenni.

De C nem így látta  a dolgot, tehát rögvest egy adminhoz szaladt, hogy elmondja neki is mennyire fálaháborodott. Csakhogy az admin (az oldal tulajdonosa és főadminja), válaszra sem méltatta eddig. Ebben is úgy nézett ki a dolog, mintha én lennék a hibás. Most azonnal mondjak neki olyan adminokat, akik hajlandóak neki válaszolni, ha valami gondja van. Igyekeztem megmondani neki, hogy ezt magának kell kitapasztalnia, hogy melyik admin mennyi időn belül válaszol neki. Én magam sem vagyok olyan szoros kapcsolatban egyikkel sem, hogy tudjak ilyesmit.

Ez után kiderült az is, hogy fent volt olyan oldalon, ahogy egy admin akár hónapokig is váratott magára, mire válaszolt egy privátban feltett kérdésre. Akkor kérdem én: hol itt a gond?

A fájdalmának többi okát már nem is igazán értettem, mert kezdett csengeni a fülem a hangjától, és ezek után egészen gyorsan sikerült leráznunk egymást.

 

Következtetés: NE kezdj bele semmibe, ha sejthető, hogy ez lesz belőle. Még ha jó szándékkal tennéd se szólj inkább egyetlen szót se.

Következmény: Skype-ról értelem szerűen letiltottam, és a közeljövőben igyekszem kerülni C-vel és barátaival mindennemű interakciót.

Nyitott kérdések az eset után: Még mindig nem értem, mi is volt konkrétan a problémája velem. Illetve, hogy ez a (vagy a többi végtelenül sok) problémája végül megoldódott-e a beszélgetésünk során?

Vélemény: Szerintem csak szüksége volt valakire, akibe beleköthet, és akit „megfélemlíthet” név nélkül, arc nélkül. Ez általában jót tesz a tinédzserek egójának. S, hogy honnan gondolom, hogy tinédzser? A felhasználói profilján - igen, nem voltam rest és megnéztem – látszódó születési dátum szerint C jelenleg tizenhat éves.

Másodlagos vélemény: Lázadó korú tinikkel fölösleges vitába szállni, mert ők úgyis mindig mindent sokkal jobban tudnak, mint mások. Meg nem értett polihisztor az összes. Jól tudom, mert én is csak nemrég kényszerültem rá, hogy felnőttként viselkedjek és gondolkodjak, és lassan már ott tartunk, hogy bosszantónak érzem beismerni, hogy „Te jó ég, édesanyámnak ebben is igaza volt.”

Ennyi lettem volna egy kis időre. Remélhetőleg a közeljövőben még jelentkezem, addig is mindenki vigyázzon magára ebben a ronda időben. Vezessetek óvatosan, és gyalogosan is úgy közlekedjetek, hogy ne a balesetin kössetek ki. :)